2012/01/13
A kikötés
…Több mint két hét folyamatos vízen lét után, sok minden felértékelődik a parton, vagy visszanyeri fontosságát. Meleg zuhany, végig aludható éjszaka, hideg sör…
- Főleg az utolsó nap küzdelmei után. Napkeltekor mikor a napom kezdődött még 34 tengeri mérföldre voltam a szigettől, ez mintegy 63 kilométer. Nagy volt a pára, így semmit sem láttam a szigetből, csak a GPS mutatta: egy napra van a biztos szárazföld! Felvettem a két nadrágomra a vízhatlan kantáros viharnadrágot, csizmát, felülre még egy pulóvert, kabátot, mentőmellényt és kimásztam a kabinból. A heveder karabinerét beakasztottam a mellény szemébe, elengedtem a kormánybiztosító kötelét és megkezdtem a lapátolást.
Három óra múlva már érződött, ahogy változnak a hullámok, ahogy az alattam levő 3500 méteres mélység jelentős csökkenésbe kezdett. Térkép nélkül a környezetet figyelve is kivehető volt a part közelsége. Erre utalt az egyre több madár is, de nemcsak növekvő számuk, hanem mozgásuk iránya is, hiszen kivétel nélkül a sziget felé igyekeztek. Ennek ellenére a sziget még mindig rejtve maradt.
Valamivel később a Nap már erősen tűzött, így felvettem a napszemüvegemet és ahogy előre néztem: megláttam, épp, hogy kivehető, de ott van, határozottan ott van a halványkékes tömege a horizonton. Olyannyira halványan, hogy a szemüveg nélkül még nem látszik. Átültem a másik oldalra és erőteljesebben kezdtem húzni, percről percre egyre jobban látszott, habár inkább a pára feloszlása miatt, mert a távolság csak lassan csökkent. Olyannyira, hogy 8 órával később, mikor kezdett besötétedni még mindig 10 tmf (18,52km) volt hátra. Gondoltam beiktatok egy félórás pihenőt, mert reggel óta hajtottam a hajót és csak enni álltam meg, ami még nem is lenne baj, de a délután nagy részében enyhe Keleti és Délkeleti szél volt –nekem negyedszél – amiben igen kimerítő a kenuzás. Viszont a térségben levő négy hajó miatt elvetettem a megállást, csak ittam még egy energiaitalt, bedobtam egy proteinszeletet, két csokoládét és hajtottam tovább. Fél óra múlva hallottam, a mobilomra sms-ek kezdtek érkezni. Még reggel kapcsoltam be és most már van rajta térerő, mivel a többi hajó továbbállt, abbahagytam a lapátolást és pihenés gyanánt felhívtam a családot. Még narancssárga volt az ég és Gran Canaria szigete mellett jól látszott Tenerife kék sziluettje is a távolban.
Innentől egyre több lett a hajó és a nagy forgalom miatt többször ki kellett térnem, este tíz órakor egy gyorsjárású komp miatt teljes 180 fokos irányt kellett váltanom. Több mint valószínű, hogy észre sem vett a sebes monstrum a sötétben. Éjfél után öt perccel fordultam be a las palmasi külső kőgátnál. Amikor ugyanaz a komp a menetiránnyal szemben és ami rosszabb: velem szembe közeledett. Jobbra tértem ki, amilyen gyorsan csak tudtam. A komp elment mellettem mintegy ötven méteren belül, a másik oldalt a kőgát meg húsz méterre, ha volt. A sötét víz veszettül örvénylett a hajó körül, míg átértem a gát mögötti nyugodt vízre. Ekkor vett észre a komp, aminek kivilágított kapitányi hídján egy egyenruhás ember kiáltott és kezével jelezte: bocsánat és minden elismerése. – Hát köszi, de nem rajtad múlott, hogy nem vasaltál ki! – mormoltam és irányba raktam a hajó.
Harminc perccel később elértem a belső jachtkikötőt! A kikötőben a vendéghelyen álltam meg két 45 láb körüli vitorlás között. Kiléptem a stégre és a bekészített köteleimet ráraktam a bikákra, majd bebújtam a kabinba, lekapcsoltam a navigációs fényeket és a GPS-t, megkerestem a megérkezős sört, kiültem a kokpitba és felpattintottam a doboz italt.
Igen, itt vagyok!
Az időm: 16 nap, 19 óra, 25 perc!!!
A megtett táv: 649,7 tmf (1203 km) kenuzással, a gyakran 4 méteres hullámokon, - amit tudtam kihajtottam magamból.
Most nem mozog semmi, nem zúdul a nyakamba egy köbméter sós víz tíz percenként, nincs rajtam egyszerre három nadrág, viharkabát, mentőmellény és még sorolhatnám… Biztonság és civilizáció!
Napi átlag haladás: 38,64 tmf (71,56 km)
Legkisebb nap megtett táv: 26,1 tmf (48,3 km)
Legnagyobb napi megtett táv: 55 tmf (101,8 km)!!!
