Transzatlanti kenuzás
az Atlanti-óceánon át keletről nyugatra - egy kenuval; egyedül
a világon elsőként
2012.04.05.
Köszönöm azt a rengeteg biztatást és szurkolást, amit Vikivel kaptunk tőletek. Fantasztikusak vagytok!
Habár az óceánon egyedül voltam, de ez az út mögött sok embernek igen sok munkája van. Mintegy 30 partnerrel és szponzorral dolgoztunk együtt, akik hittek és tettek azért, hogy egy tengerpart nélküli ország, nemzetközi hajós eredményt tegyen le az asztalra.
Ez sikerült. Nem úgy, ahogy terveztük, de sikerült! Ha az ember - egy motor nélküli, ilyen kisméretű - hajóval kimegy az óceánra, akkor az egy nagyon hosszú út lesz, ahol rengeteg megoldandó helyzet adódik. Ahol találkozni fog a cápától a bálnáig minden élőlénnyel, és átfogja élni a szélcsendtől a viharig, a térségre jellemző összes időjárást. A hajózás sikere is azon múlik, miként tudunk reagálni, cselekedni a számtalan szituációra, és mint ahogy az óceánon sincs két egyforma hullám, minden helyzet más és más. Az esetek többségében hibázni nem lehet, és csak egyszer lehet dönteni/cselekedni.
Egy ilyen átkelést nem lehet anélkül megúszni, hogy a nyílt víz ne változtasson az emberen. Az ismert hajófelborulás pedig megcsavarta és négyzetre emelte ezt. Ha találóan akarom magam kifejezni: volt egy életem a hajófelborulásig és van egy új életem az óta. Sok mindent átértékeltem és sok mindent máshogy látok ma, mint az út előtt. Értékrendek teljes sora, alapjában változott meg. Anélkül, hogy részletekbe belemennék, az biztos, hogy nincs lehetetlen és még a parttól ezer kilométerre levő süllyedő hajót is vissza lehet fordítani, - minden rajtunk múlik…
Megérkezett Antigua-ra! Jól van, sikeresen befejezte az átkelést. Menetideje 61 nap!
2012.03.25.
2012.03.22.
Gábor 11-15 csomós ÉK-i szélben halad, ami számára a leg kedvezőbb. Feltehetően 80 km körüli teljesítményt fog tudni elérni az előtte álló napon.
Az út hátralevő része már gyorsabban eltelik majd számára, hiszen egyrészről mentálisan könnyebb a part felé haladni, mint attól távolodni, ezért rövidebbnek is tűnik az út, másrészről a Brazília felől érkező Déli- Egyenlítői áramlást hamarosan elérheti, ami fizikailag is segíti Gábort, mert hozzáadódik a jelenleg kihasznált Északi- Egyenlítői áramláshoz, így kicsivel gyorsabbá válik a hajó. Harmadrészt pedig, nem elhanyagolható, sőt jelentős könnyebbséget jelent a hajó élelmiszer készletének a csökkenése, amivel több tíz kilogramm súlycsökkenés jelentkezik a hajban.
2012.03.18.
Az időjárás ideális, feltételezhetően Gábor kihasználja a lehetőséget és a napokban letakarítja a hajónak az alját a rárakódott algáktól. Valószínűleg már elérte Guadeloupe francia sziget szélességét és már csak nyugatnak tart, ami mentálisan egy újabb kapaszkodó számára, hiszen még egy mérföldkövet teljesített az út alatt.
2012.03.16.
Gábor feltehetően kihasználja az ideális időt és minimum 80 km-t megtett az elmúlt napon. A hőmérséklet a térségében már igazán nyárias, azaz trópusi körülmények között evez, ezért a napfénytől komolyan védenie kell magát, hogy nehogy leégjen. A táv felén már túl van, mentálisan már könnyebb lesz a hátralevő táv megtétele.
2012.03.06
Sodródás
2012.03.05
2012.03.04
2012.03.03
Még maradt az erős idő
Erős szél
2012.03.01
A magyar vitorlás hamarosan utolérheti Gábort
2012.02.29
Tommy nagyon megy
2012.02.28
Már úton van a magyar hajó, egy hét múlva akár találkozhatnak Gáborral! Persze nagyon nehéz pozíciót meghatározni merre lehet Vitéz, de valószínűleg különösen figyeli a hajóforgalmat és bármikor észlel a látóhatáron másik hajót, rakétával, vagy ha elegendő, kürttel jelezni fog nekik és ha a magyar vitorlást, Elizabethet megpillantaná, mindenképpen felhívná magára a figyelmet. Ez esetben a vitorláson levő műholdas telefon segítségével Gábor hírt tudna adni magáról.
2012.01.24
Rakonczay Gábor holnap hajnalban, helyi idő szerint 05.00-kor fogja elhagyni Gran Canaria szigetét és elindul, hogy átkenuzza az óceánt!
Jelenleg a sziget déli részén, Pasito Blanco kikötőben várja a jó szelet.
Egy nem tervezett, ám annál kellemesebb meglepetés érte a fiatal hajóst: Magyar vitorlás hajó érkezett a kikötőbe, aminek a legénységével Gábor hamar barátságba került és tegnap délután a lelkes vitorlás csapat kiment az óceáni kenussal, hogy a kikötőtől távol a nyílt víz felé kihajózva készítsenek fotókat Vitézről és kapitányáról.
2012.01.22
A 21.-ei indulás reggele kicsit máshogy alakult, mint ahogyan azt Gábor tervezte, előző nap ugyanis, amikor délután szeretett volna kijelentkezni a kikötőből, a kikötő kapitányság rendhagyó módon zárva volt. Mivel kijelentkezés nélkül nem lehet elhagyni a kikötőt, az indulás reggelén kellett megkísérelni újra a kikötőből való kiregisztrálást. A hosszas hivatali ügyintézések miatt Gábor a hajnalra tervezett indulás helyett délben tudta csak elengedni Vitéz mólóhoz rögzített köteleit. Az indulásnak a kikötői hajósok megadták a módját, rengeteg hajó kísérte ki Gábort a kikötő bójáin túlra, kürtöltek, dudáltak integettek az óceáni kenusnak.
Gábor a lehetőségekhez képest kedvező széllel haladt Gran Canaria keleti oldalánál, de így is kimerítő és fáradságos evezés árán tudta csak hajtani a hajót. Úgy ítélte meg, - lévén a későbbi indulás, sötétedésre nem tudott oly mértékben eltávolodni a szigettől, mint tervezte- biztonságosabb lesz, ha az éjszakát egy már jól ismert öbölben tölti, majd reggel átmegy a sziget déli részén fekvő Pasito Blanco kikötőbe, ami - figyelembe véve a sziget helyi adottságait, a helyi széljárásokat- a legideálisabb helyszín
lesz a végleges induláshoz. Várhatóan kedden hajnalban fog Rakonczay Gábor, a világ első óceán át kenuzója elindulni, hogy kenuval is meghóditsa az Atlanti-óceánt.
2012.01.20
Indulás: 21.-e hajnal!!!
Igen ez is eljött! 21.-e után lesz pár nap stabil 8-14 csomó közötti északkeleti szél.
Az elõrejelzés egész héten elég erõs szelet jelentett, változó széliránnyal, ami csak 20.-a után vált stabil északkeletire. Így 21.-e hajnalig maradok és készülök, mert a sziget keleti oldala mellett való lejutáshoz, rendkívül fontos a lehetõ legjobb idõjárási kondíció. A hajón levõ teendõk lassan elfogynak, amíg Viktória itt volt, az elmúlt két hétben rengeteget dolgoztunk azon, hogy a lehetõ legjobb legyen a hajó és a benne levõ felszerelés a nagy útra. Az egyik legfontosabb feladat volt, a lábbal irányítható kormányrendszer optimalizálása, amit több ponton is megerõsítettük.
Az utolsó napra már csak egy-két teendõ marad, még gyümölcsöt veszek a piacon és minden elektronikus fogyasztót feltöltök, illetve számvetést készítek itt is az élelmiszerrõl. A lehetõ legjobb sebesség eléréséért nagyon fontos, hogy az eddigi úton a hajó víz alatti részére rátelepült kis élõlényeket el kell távolítani, hiszen ezek jelentõsen lassítják a hajót. Alapszinten letakarítom a hajó hasát még itt a las palmasi kikötõben, de csak amíg a karommal beérek, az alapos tisztítást a kikötõtõl távol fogom elvégezni, ahol tiszta a víz.
2012.01.14
Kikötői élet Las Palmasban
A hajón és annak belsejében rengeteg a tennivaló egy ilyen út után, a legfontosabb, hogy mindent ki kell szárítani, a ruhákat édesvízben ki kell mosni, ami így leírva egyszerű, de mivel nincs korlát és az árboc is pici, ami megnehezíti a teregetést, így több hullámban lehet csak elvégezni a mosást. A ruhák persze ropognak az óceánon összeszedett sótól. De nemcsak a ruhákat kell tisztítani, az egyik rekeszbe kiszakadt egy zacskó zabfalat nevű keksz, ami a rekeszbe bejutó sós víztől „megvadult” és sajátos élő világot hozott létre, az egy zacskó keksz hatását és következményeit négy óra volt kitakarítani.
Jelenleg a Déli szél afrikai homokot hoz a levegőben, amitől homályos az ég és minden koszos.
Az előrejelzés szerint a szél 15.-én vált Északkeletire, ami itt a normális és amivel én is tovább tudok indulni, a sziget Déli része felé, ahonnan optimális a startolás az óceánátkeléshez.
Addig is megpróbálok begyűjteni minél több szárazföldi élményt, mert a következő 2-3 hónapban az életterem leredukálódik a másfél négyzetméteres fedélzetre és a szűken kétszer ekkora kabinra. Kis élettér ennek ellenére az út roppant nagy, csakúgy mint az első szakaszon itt is kevés alvás lesz és sok munka!
A nyolcvan napra tervezett utat megpróbálom leszorítani hetvenre, de ez egy nagyon erős menetet igényel, napi 74 kilométer felett kell hozzá teljesíteni több mint két hónapon át…
Élménygyűjtés ürügyéből Vikivel felmentünk a sziget egyik tetejére, az 1800 méter magasan levő Nublo sziklához, majd a sziget Déli részén levő homokdűnékhez, de még moziban is voltunk. Időnk nagy részét mégis a kikötőben töltjük. Nappal a hajón dolgozunk és esténként a Sailor’s Bárban beszélgetünk a helyiekkel. Sok itt a hippi, világcsavargó, vitorlázó, vagy kalandot kereső ember és család. Sok a nagy sztori és a gyanús fazon. A különféle nációk miatt, egyszerre legalább három – négy különböző nyelvet hallani folyamatosan. Persze mienk a „titkos” nyelv, a magyart senki sem érti és csak annyira tudják beazonosítani, hogy európai. A kikötőben a közös nyelv természetesen az angol, de ha valaki belefeledkezik a mondandójába, gyakori, hogy átvált a saját nyelvére és szólni kell neki, hogy hahó, ezt az asztaltársaság többi tagja már nem érti.
A kenunak gyorsan megy a híre, kis termete ellenére nagy feltűnést kelt a vitorlások között. A szomszéd hajón élő lengyel srác megállapította, hogy ha a méretétől eltekintünk, no meg attól, hogy nincs árboca, kimondottan hasonlít egy Open 60 –asra. Mondtam neki, hogy nem alaptalan a meglátása, mert a kenu tervezője igencsak ért a 60 –asokhoz is!
Fa Nándorral beszéltem skype –on, a beszélgetés a www.szolovitorlazas.hu -n olvasható - meghallgatható!
Ismét két gyakori kérdés, amit kaptam és most röviden válaszolok rá:
Sokan kérdik, hogy sikerült ilyen menetet menni és hogy jöttem ki magammal? – Az előbbire egyszerű a válasz, ha az ember mindent beletesz, annak van eredménye. Mindig!
Ez egy roppant komplex út, ahol a legkisebb dolgoknak is jelentőségük van, és a legtöbb összetevő olyannyira egymásra épül, hogy mint a dominósornál, ha az egyik felborul, végigdől az egész. Legfontosabb a navigáció, ez az alap, fontos, hogy jól ismerjük és kezeljük az összes technikai eszközt, de fontos, hogy tudjuk kezelni saját magunkat, a társaságunkat. No, ezzel még nem volt dolgom ilyen töményen. Az első két – három nap egyszerűen megütött és sokkolt, fel kellett építeni magamat újra, hogy most jó két hétig egyedül leszek. Ennek ellenére az, hogy csak magamra számíthatok, igaziból könnyebbséget jelentett, a felelősség csak az én vállamat nyomta, még ha olykor elég erősen is.
Holtpont a tízedik nap környékén volt, aznap minden összejött, de az út jelentős részét kifejezetten élveztem, ahogy telt az idő és egyre jobban belerázódtam a menetbe. Az biztos, hogy olyan dolgokat tudtam meg magamról ez idő alatt, mint egész eddigi életemben nem. A gondolataimtól, az egyedülléten át, egészen a teljesítőképességem határáig. Fantasztikus út volt és még csak most jön a java. Egyik részem maradna a parton, a másik már indulna is. De egy ilyen útnál alaposnak kell lenni, nem elég ha a hajó és a technika rendben van, optimális időjárás és belső összeszedettség kell. Most úgy látom ezek 17.- én, vagy 18.- án állnak össze.
2012.01.13
A kikötés
…Több mint két hét folyamatos vízen lét után, sok minden felértékelődik a parton, vagy visszanyeri fontosságát. Meleg zuhany, végig aludható éjszaka, hideg sör…
- Főleg az utolsó nap küzdelmei után. Napkeltekor mikor a napom kezdődött még 34 tengeri mérföldre voltam a szigettől, ez mintegy 63 kilométer. Nagy volt a pára, így semmit sem láttam a szigetből, csak a GPS mutatta: egy napra van a biztos szárazföld! Felvettem a két nadrágomra a vízhatlan kantáros viharnadrágot, csizmát, felülre még egy pulóvert, kabátot, mentőmellényt és kimásztam a kabinból. A heveder karabinerét beakasztottam a mellény szemébe, elengedtem a kormánybiztosító kötelét és megkezdtem a lapátolást.
Három óra múlva már érződött, ahogy változnak a hullámok, ahogy az alattam levő 3500 méteres mélység jelentős csökkenésbe kezdett. Térkép nélkül a környezetet figyelve is kivehető volt a part közelsége. Erre utalt az egyre több madár is, de nemcsak növekvő számuk, hanem mozgásuk iránya is, hiszen kivétel nélkül a sziget felé igyekeztek. Ennek ellenére a sziget még mindig rejtve maradt.
Valamivel később a Nap már erősen tűzött, így felvettem a napszemüvegemet és ahogy előre néztem: megláttam, épp, hogy kiv